A „karbon lábnyom” egy kifejezés, mely alatt egy személy vagy szervezet teljes – direkt és indirekt – üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátását értjük. Karbon lábnyoma van még a rendezvényeknek és a termékeknek is.
Az üvegházhatású gázok pedig a következők:
- CO2
- CH4
- N2O
- HFCS
- PFCS
- SF6
Egy cég vagy szervezet teljes lábnyoma a kibocsátási forrásainak széles köréből tevődik össze. Kezdve a direkt hatásoktól, mint például az üzemanyagok használata egészen az indirekt hatásokig, mint például az alkalmazottak munkába járása vagy az olyan kibocsátás mely a beszállítói láncban helyet foglaló egyéb szervezetektől származik. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy ha például egy cég almafeldolgozással foglalkozik, akkor a beszállítók által a telephelyre szállított alma szállításának kibocsátása is az adott céget terheli – hiszen ha az almafeldolgozó nem létezne, akkor nem is kellene almát szállítani a cég telephelyére. Amikor egy szervezet karbon lábnyomát számoljuk fontos, hogy megpróbáljuk a lehető legszélesebb körben azonosítani a kibocsátási forrásokat. Ez azért szükséges, hogy teljes képet kapjunk a szervezet kibocsátásának mértékéről.
Annak érdekében, hogy pontos lábnyomot kapjunk, fontos hogy jól felépített folyamatot kövessünk, melynek segítségével azonosíthatjuk az összes kibocsátási forrást. Ésszerű az olyan csoportosítás, amikor az alapján gyűjtjük össze a kibocsátásokat, hogy a szervezet mekkora befolyással rendelkezik felettük. Ha így teszünk három főcsoportba oszthatjuk be a kibocsátási forrásokat:
Direkt kibocsátások olyan tevékenységekből, melyeket a szervezet teljesen kontrollál
A direkt kibocsátások legáltalánosabb formája a fosszilis üzemanyagok elégetése, melyek az égetés során CO2-ot bocsátanak ki. Ilyen például a munkahelyi melegvíz előállítására felhasznált földgáz. Ezen túlmenően néhány szervezet szintén direkt módon bocsát ki másfajta ÜGH-ket. Például egy kemikáliákat előállító üzem metánt (CH4) bocsáthat ki, valamint a műtrágyahasználat dinitrogén-oxid (N2O) kibocsátást eredményez.1Z0-271
Az elektromos áram használatából származó kibocsátás
Általában a munkahelyek elektromos áramot használnak a világításhoz, valamint a berendezések működtetéséhez. Az elektromos áram előállítása többfajta forrásból történik, ideértve a nukleáris és a megújuló energiaforrásokat is. Magyarországon nagyjából 60% származik fosszilis tüzelőanyag elégetéséből. A szervezetnek ugyan nincs direkt befolyása erre a kibocsátásra, de az áram megvásárlásával indirekt módon felelős a kibocsátott CO2-ért.
A termékek és szolgáltatások indirekt kibocsátása
Minden egyes termék és szolgáltatás, ami egy adott szervezet által került beszerzésre, felelős az adott szervezet kibocsátásáért. Ahogy a szervezet használja a termékeket és szolgáltatásokat befolyásolja a karbon lábnyomát. Például egy cég, egy termék gyártása során indirekt módon felelős a kibocsátásért, amely a nyersanyagok előállításából és szállításából származik.
Ezek után egyértelmű, hogy egy olyan lábnyom kiszámítása, mely mind a három kibocsátási területet lefedi meglehetősen összetett feladat. Egy további nehézség a már megmért és publikált lábnyomok megértésénél, az hogy ritkán lehet őket összehasonlítani egymással, mégpedig az alábbi okok miatt:
- A számítással kapcsolatos nemzetközi szabványok növekvő számának ellenére nem minden szervezet követi ugyanazt a módszert a lábnyom számításánál, vagy a kibocsátások kategorizálásánál.
- Néhány lábnyom időszakon alapszik, mint például személy vagy szervezet esetén, amikor a lábnyomok évenként kerülnek megmérésre. Mások egység alapúak, mint például lábnyom per rendezvény vagy lábnyom per megvásárolt termék.
- A karbon lábnyom számításánál az esetek többségében figyelembe veszik az összes ÜHG kibocsátást is, és a végső összeget “tonna CO2 egyenértékben” (tCO2e) fejezik ki. Egy másik módszer, amikor a számításnál csak a CO2 kibocsátást veszik figyelembe és a végösszeg “tonna CO2” ( tCO2) -ként szerepel.
Az okok, amelyek miatt a karbon lábnyom kiszámítására szükség van, meghatározzák a legmegfelelőbb számítási módszert. Néhány esetben elegendő egyfajta alap-lábnyom számítást végezni, máskor viszont jóval bonyolultabb eljárásra van szükség.
A klímaváltozásra egyre inkább úgy tekintenek, mint egy világméretű kihívásra. Széles körben elfogadott vélemény, hogy az emberi tevékenység okozta üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátás negatív hatással van a környezetre.
A legfontosabb ÜHG, melynek légköri mennyisége az emberi tevékenység következtében jelentősen megnőtt, a széndioxid (CO2). Tulajdonképpen minden emberi tevékenység rendelkezik CO2 kibocsátással. Olyan elektromos áram előállítása, melyhez fosszilis tüzelőanyagot használunk fel, földgázzal való fűtés, benzines vagy dízelüzemű autó használata. Ezek mind-mind olyan tevékenységek, melyekkel hozzájárulunk a direkt CO2 kibocsátásunk növeléséhez. Minden személy felelős a saját CO2 kibocsátásért, mellyel növeli az ÜHG-k légköri mennyiségét, és végeredményben felgyorsítja a klímaváltozást, legyen szó direkt vagy indirekt kibocsátásról. Indirekt CO2 kibocsátás alatt értjük egy termék vagy szolgáltatás, igénybevételét. Energia szükséges a termékek előállításához, szállításához valamint a használatuk után történő elhelyezéshez is. A különféle termékek és szolgáltatások további, de másfajta üvegházgáz kibocsátást is okozhatnak.1Z0-272
A környezetre gyakorolt hatásunk teljes körű megértése és azonosítása alapvető fontosságú lépés, hogy ezt a negatív hatást kezdetben csökkenteni, később minimalizálni és végső célként semlegesíteni tudjuk. Az összes ÜHG direkt és indirekt össz-kibocsátását, mely egy személytől, szervezettől, egy rendezvénytől vagy terméktől származik, az adott személy, szervezet, rendezvény, termék karbon lábnyomának hívjuk. Egy adott szervezet karbon lábnyomának meghatározása lehet az első lépése a szervezet kibocsátás csökkentő programjának.
